Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet… Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy… Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz… Ugye nem félsz??

Jegyezd meg az élet kemény
Egy tart minket álva, a remény,
S ha bár a legtöbb ember gyáva
A remény hal meg utoljára

Egyszer rájövünk, hogy lett volna szebb.
Egyszer egész biztosan rájövünk, hogy lett volna bölcsebb,
de mostmár van, így ahogy van és ha rossz is, hát így tudtam legjobban.
Tán holnap jobban játszanám és szebben, szebben mondanám.
De ez már így marad.

Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

Csak esik és esik. Amióta elmentél nem kelt fel a nap.

Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak, és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

Én nem tudom, mi ez de jó nagyon, fájása édes, had fájjon hagyom, ha balgaság ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Azzal, hogy szeretünk valakit a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk!

Nem elhatározás kérdése, kibe zúgsz bele, és ez így van rendjén. Ha szeretsz valakit, hát szeressd!

Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett.

Az élet egy álom, úton a halál felé.

Úgy élünk, ahogy álmodunk – egyedül.

A halottak a síron túl is szólnak hozzánk, ezt nevezzük lelkiismeretnek.

Akit feledni akarunk, mindig arra gondolunk.

Minden elmenő elvisz valamit belőlünk, ami nem jön vissza.

Akkor érzed igazán, hogy valakit szerettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza.

Figyeljetek, létezem fogja már valaki a két kezem!

Furcsa, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szivedet, de te még mindig szereted azokkal azapró darabokkal.

Ha porba írunk egy szót, elfújja a szél! Ha a szívünkbe véssük, az örökké bennünk él! Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet. A szó: SZERETLEK. A név: a Te neved.

Amelyik szerelem elmúlt, sosem volt igaz!

Eltűnődöm, mennyit vártam Rád… hosszú évek, több mint gondolnád, eltűnődöm, mennyit álmodoztam én, smi eddig álom volt, most mind enyém!

Ha majd sírom mellett állsz S engem többé nem látsz Írd a homokba csendesen Őt valaha szerettem…

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak, és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

Szép volt a sorstól, hogy utamba, ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre nekem adna téged!

Fáj olyant szeretni, Kit nem érhetsz el, Aki szinte azt se tudja, hogy létezel, Tudni, hogy nem kellettél Neki, Érezni, hogy más is szereti, Olyan aki el is érheti!

Néha csak akkor jövünk rá hogy mennyire szerettük a másikat, mikor már elvesztettük.

Próbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!

Nem elhatározás kérdése, kibe zúgsz bele, és ez így van rendjén. Ha szeretsz valakit, hát szeressd!

Sokan élnek kik meghalhatnának, És sokan meghaltak, már kik élhetnének…

Élni tudni csak annyi,mint nevetni a halálon,és meghalni a nevetéstől.

Fáj ha Rád néz a két szemem, fáj ha bennem élsz és én benned létezem. Mint egymást kioltó és tápláló két elem, fáj ha vagy, s mégjobban, ha nem.

• Nokia 5230
• Nokia 5233
• Nokia 5800 XpressMusic
• Nokia C6
• Nokia N8
• stb.

[Show as slideshow]

Download – Letöltés – Zippyshare.com

Sukár Remix: Download – Letöltés – 4shared.com